Interjú a CreaBead tervezőjével Fabra-Füstös Fannival

 

5 kérdés 5 válasz – interjú

CreaBead Design – Fabra-Füstös Fanni

 

Hogy/honnan jött az ötlet? (Hogy született maga a márka ötlete)

A gyöngyfűzés maga mindig is az életem része volt, amióta csak gyöngy került a kezeim közé kisgyermek koromban egy kézműves szakkörön. Alapvetően nagyon sokáig a 3D állatoknál és figuráknál ragadtam le, melyek kínai gyöngyökből és damilból, vagy ékszerdrótból készültek, mindez kb. 5-6 évvel ezelőtt változott meg. Ekkoriban még Spanyolországban éltem a párommal, és „sajnos” a kívántnál kicsit több szabadidővel rendelkeztem, így kezdtem el összeismerkedni a Pinterest világával, ami inspiráció zuhatagot öntött a nyakamba. Addig nem ismert cseh és japán üveggyöngyök és elképesztően sokféle formák/minták kezdtek ömleni elém, amitől teljesen megőrültem, és úgy döntöttem, ki kell őket próbálnom. Fogalmam sem volt, hogy kell őket használni (nagyon sokat tönkre is tettem az elején, mert autodidakta módon tanultam meg velük dolgozni), de egymás után sorra kipróbáltam sokféle formát, majd egyszer csak azon kaptam magam, hogy elkezdtem legózgatni a formákkal, hogy a fejemben megszületett mintákat megvalósíthassam. A damilt és a drótot is felváltotta a tű és a japán cérna, melyekkel szintén nem volt korábban tapasztalatom. Sikeresen megszülettek az első saját mintáim, majd a saját kis formavilágom, melyek ma már a márkám alapját képezik, és ami által nagyon sokan felismerik a munkáimat, ami nagyon szívmelengető számomra.

 

Hogy készülnek a termékek-fázisok?

Az utóbbi évek azzal teltek a gyöngyözős karrieremet tekintve, hogy kialakítsak egy olyan jól felismerhető önkifejezési módot, motívumvilágot, ami kizárólag rám jellemző és ami könnyen felismerhetővé tesz. Azt hiszem, ezt sikerült is elérnem, de a mai napig is folyamatosan újabb és újabb motívumokkal tarkítom a palettámat. A saját minták tervezésén, finomításán kívül néha kipróbálom más alkotók mintáit is, ha úgy érzem, beleillenek a kis világomba. Mindez az úgymond 0. lépés, a tervezés. Talán meglepő lehet, de csak a legritkább esetben rajzolom le az elképzeléseimet, mert tudom, hogy a gyöngyök úgyis máshogy fognak „viselkedni”, mint amit én papíron kitaláltam. Ezután rendelem az alapanyagaimat, elsősorban külföldről, leggyakrabban a gyöngyök európai fellegvárából, Csehországból. Ez egyébként azért van így, mert ezáltal sokkal szélesebb szín- és formavilágot tudok biztosítani, mint aki csak itthon szerzi be az alapanyagait – ami számomra egyáltalán nem kielégítő, nagyon válogatós vagyok a színeket és árnyalatokat tekintve, nagyon nehezen tudok megalkudni. Többféle fázis következhet ezután: ha egy kreatív projekthez készítek kiegészítőket, és kapok például egy moodboard-ot és már egy kész mintámat kell használnom, akkor elkezdek a színekkel és azok elhelyezésével kísérletezni, ha viszont valami teljesen újat kell kitalálnom, indulhat a legózás és szintén a kísérletezés, ami természetesen sokkal hosszadalmasabb folyamat. Ha egyedi megrendelésről van szó, nagyjából ugyanez a forgatókönyv, azzal a különbséggel, hogy sokszor úgy keresnek meg, hogy minimális a konkrét elképzelés, ezért sokszor többféle tervet készítek, hogy biztosan olyan ékszer szülessen, ami a megrendelőnek tetszeni fog. Amennyiben megtörtént ezek közül a kiválasztás, a többi félkész ékszert is be szoktam fejezni, és sokszor ezeket az ékszereket viszem kézműves vásárokra, így születnek a készleten megtalálható ékszereim is.

 

Mi inspirál /ad ötletet?

Nagyon sok forrásból, tehetséges alkotók munkáiból is inspirálódok alkalmanként, de alapvetően két irányzat tisztult le bennem az utóbbi években és talán ettől is tud egyedi és felismerhető lenni, amit csinálok. Mivel lokálpatriótának tartom magam és számomra fontos a hazai értékek képviselete a saját magam által megformált mintáknak a segítségével, így egyrészt a magyaros, de különösen a matyó hímzésminták világa inspirál, másrészt pedig szerelmes vagyok a spanyol kultúrába is, hiszen életem szerves része lett. A férjem spanyol, Valenciából érkezett, jómagam is éltem ott egy darabig először cserediákként, majd a párommal először ott próbáltunk szerencsét, ennek köszönhetően pedig tetőtől talpig megváltozott az életem és az életszemléletem, mentalitásom. Amíg cserediák voltam Valenciában, addig elsősorban latin-amerikai barátaim voltak, akik szintén nagy hatással voltak rám, sokat tanultam tőlük a kultúrájukról, különösen a kolumbiai, mexikói, perui, ecuadori kultúrákba kaptam betekintést. Mindezeknek köszönhetően sokféle tisztán magyaros, tisztán spanyolos, de sok-sok mondhatni „fúziós” ékszer születik a kezeim között, a színekkel is bátrabban merek játszani.

 

Hol készülnek helyileg a csodák?

Alapvetően a budapesti otthonomban van kialakítva egy kis műhelysarok, de mivel viszonylag sokat ingázom a vidéken élő szüleimhez, mindig össze van készítve minimum két táska gyöngyökkel, szerszámokkal és szerelékekkel, amik mindig utaznak velem – ami az utóbbi időben kifejezetten kényelmetlen lett egy kisbaba és az ő hordozása mellett -, de ennek ellenére is képtelen vagyok erről lemondani – mit is nevezhetnék szenvedélynek, ha nem ezt?

 

Mi az eredeti szakmád?

Az eredeti szakmám és végzettségem sportmenedzser, a Testnevelési Egyetemen végeztem Budapesten. A sportmenedzseri tevékenységeken belül is elsősorban sportrendezvények szervezésében van a legnagyobb gyakorlatom és a vállalkozói tevékenységem mellett a mai napig is másodállásban a Nemzeti Kézilabda Akadémián dolgozom rendezvényszervezőként.