Interjú Liptai Albertinával, a Poly Perfect Pieces

Kedves Olvasó, ma a tündéri Liptai Albertinával, a Poly Perfect Pieces alkotójával készült interjút hoztam el nektek.

Fogadjátok szeretettel!

Hogy jött az ötlet, hogy született meg a márka?

2023 év elején gondolkoztam, hogy szeretnék valami kreatív hobbiba belekezdeni. A polymerclay/süthető gyurma anyaggal egy youtube videóban találkoztam először. Időt és energiát nem kímélve, utána olvastam, rengeteg videót megnéztem, rendeltem egy kis kezdő szettet, majd neki álltam gyakorolni, a technikát elsajátítani. 

Májusra értem el azt az állapotot, hogy azt mondja most már érdemes lenne ezt vállalkozás keretében végezni.

 

Hogy készülnek a termékek? Fázisok

1. fázis : A termék készítésének úgy állok neki, hogy már van valami elképzelése vagy konkrét ötletem.

2. fázis:  Előkészítem a gyurma anyagot, amilyen színűre és mintájúra szeretném, ezt formára kiszúrom süthető gyurma kiszúróval.

3. fázis: Sütés, 110 fokon 30 perc.

4. fázis: Sütés után csiszolás, illetve, ha kell felület kezelés, lyukak fúrása.

5. fázis: A gyurma és szerelék összeszerelésével létrejön maga a kész ékszer, amit ti is láthattok a THE 13TH showroomban.

Mi inspirál, mi ad ötletet?

Nyitott szemmel járok a világba, ezért akár egy épület színe is tud inspirálni vagy egy ruha/táska színe és színek kombinációja. Szeretem az ásvány/márványhatású színeket, amikkel örömmel kísérletezek.

Technikai ötleteket a tapasztalt külföldi alkotóktól próbálok megtanulni.

 

Hol készülnek helyileg a csodák?

Még sajnos, nincs kis szentélyem, ahol elvonulva tudnék alkotni, így a lakásunk nappalijában készülnek.  A 2024-es terveim között szerepel egy kis műhely kialakítása.

Mi az eredeti szakmád?

Mindig is irodai munkát végeztem, jelenleg projekt asszisztensként dolgozok.

Interjú a VIZSIVIK alkotójával, Mikó Tímeával

 

*Hogy/honnan jött az ötlet? (Hogy született maga a márka ötlete) 

Sok évig úgy éreztem, hogy elveszítettem a női vonzerőmet, a gyerekek születése után. Mivel mindig imádtam a bőrt ruhákban és ékszerekben is, hobbiból ezt kezdtem el használni arra hogy feldobjam a napjaim, erősítse a lelkem. Először magamnak készítettem ékszereket, kiegészítőket. Mivel jött a hatás és sokan dicsérték, muszáj volt ezt átadnom másoknak is!:)

A márkanév elsőre érdekesen cseng, de nekem egyértelmű, 3 gyermekem neveiből álmodtam meg.:)

*Hogy készülnek a termékek-fázisok?

Az ékszerek többségében nubuk bőrből készülnek, de használok más bőröket is. Megtervezem a formavilágot és dupla rétegben készítem, így a táblákat szabom ragasztom, formázom és rögzítem szegecsekkel vagy épp csomózással. Ritkán, de szeretek egyedi kéréseket is tervezni, ha nekem is megtetszik az ötlet, megmarad a termékpalettában, hisz mindig beleviszem a Vizsivik stílust! 

*Mi inspirál /ad ötletet?

Mindenképp a markáns darabok a kedvenceim, nagyon szeretek pl ruhák szabásvonalai alapján ihletet meríteni. Egyik nagy vágyam, hogy ruhákat is tervezzek ezekhez a bőrkiegészítőkhöz.

*Hol készülnek helyileg a csodák?

Szolnokon készülnek a csodák, itthon kialakított műhelyemben, így elég rugalmas intézni a család dolgait és dolgoznom is egyszerre. A termékfotózásokat is én készítem és kezelem a webshopom. 

*Mi az eredeti szakmád?

Az eredeti szakmám nagyon távol áll ettől, kereskedelem és logisztika területén dolgoztam sok sok évig. De gyerekkori álmom volt az alkotás.

Interjú Mátis Veronikával, a Mátis Zománc alkotójával

 "5 kérdés, 5 percben, 5 képpel" interjúsorozatunkat Mátis Veronikával, a Mátis Zománc (tűzzománc ékszerek) alkotójával folytatjuk. :)

Olvassátok szeretettel!

*Hogy/honnan jött az ötlet? (Hogy született maga a márka ötlete) 
A tűzzománc már tizenegykét-éves koromban vonzott, de csak később, a húszas éveimben nyílt lehetőségem kipróbálni, először úgynevezett ipari zománccal, képeket készítettem. 

Kamaszkoromban sárgaréz drótból készítettem ékszereket, amiket kézműves boltok árultak szerte az országban, így mindig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy tudnám ezt a két dolgot: a tűzzománcot és az ékszereket összehozni. 

8 éve vettem fel ennek újra a fonalát, amikor az akkori párom nyaggatott, hogy ne párnahuzatok varrásában éljem ki a kreativitásom. 

Feltettem magamnak a kérdést, hogy miért csak beszélek az álmaimról, mikor akarom megvalósítani őket? 

Az ékszerek koncepciójával együtt született a márka is, aminek a neve adta magát: képviselje a technikát és engem is. 

Az első két-három év után elkezdtem beszorítva érezni magam a fémmegmunkálási ismeretek hiánya miatt, ezért kitanultam az ötvös szakmát, így a tűzzománcot kifinomultabb ötvös technikákkal is ötvözöm az új ékszer-kollekcióimban.

*Hogy készülnek a termékek-fázisok? 
A tűzzománc önmagában elég összetett és varázslatos technika. A nulladik lépés mindenképp a tervezés. 

Ha eldönötöttem, mit szeretnék csinálni, akkor elsőként a fémből (ami elsősorban vörösréz, de dolgozhatunk ezüsttel vagy arannyal is, ha a pénztárcánk megengedi) kialaktítom a formát: kifűrészelem a körvonalát, körbereszelem, majd ötvös szerszámokkal feldomborítom, ha azt akarom, hogy ne sík formalegyen. 

Ha valami textúrát vagy mintát szeretnék rá, ami átlátszik a felszín alatt, akkor szintén ötvös szerszámokkal számos lehetőségem van, hogy egy hosszadalmasabb folyamattal elkészítsem azt is, de erre most bonyolult lenne kitérni. Ezután lecsiszolom a vörösrezet, beáztatom savba, mert semmi szennyeződés nem maradhat rajta, 

egy picike zsír sem az ujjamról; ha ez megvan, akkor felhordom az ékszerzománcot először a hátoldalra, majd miután megszáradt, óvatosan, nehogy megsérüljön az eddigi munkám, felhordom a zománcot a munkadarab első oldalára is - általában ez a színes oldal. 

Ha ez is megszáradt, akkor tűzzománc kemencében, 850-900 fokon kiégetem az ékszer egy elemét. Ekkor történik a csoda, ahogy az ékszerzománc gyakorlatilag ráolvad a fémre. 

A kemencéből kivéve megvárom, hogy kihűljön, és újabb savfürdő és csiszolás után felhordok egy második réteget is a színből, hogy szép, egyenletes felületet kapjak, majd újra kiégetem. 

Ezt annyiszor megismétlem, ahány zománcozott elemből áll az ékszer, majd ha ezzel készen vagyok, akkor jön a könnyű rész: az elkészült elemekből kis csiszolás után összeállítom a kész ékszert.

*Mi inspirál /ad ötletet? 
Bármi. :)
A halpiacos standja, a kávé színe, egy vasárnap délutáni hangulat... :)
De konkrétabban: mivel fontos szempont nálam a színek harmóniája és az ékszerek hordhatósága, a legtöbb kollekció ötlete úgy születik, hogy a saját ruhatáram darabjaihoz tervezek ékszert, vagy ha valahol megtetszik egy ruha, egy outfit. 

Szeretem, ha az ékszereim formájukban, textúrájukban is reflektálnak a ruhára, amihez viselik őket.

*Hol készülnek helyileg a csodák? 
A konyhámban, az étkezőasztalt szoktam kisajátítani. :)
Az égetőkemence pedig a tűzhely mellett áll, így vagy főzök, vagy ékszert készítek, a kettő együtt nem megy. :) Az ötvösmunkákhoz a nappali sarkában kapott helyet a brett (így nevezik az ötvösök speciális formájú munkaasztalát).

*Mi az eredeti szakmád?

Német nyelvtanár, tolmács, szakfordító.

Bevallom fogalmam sem volt arról, hogy milyen hosszú és bonyolult folyamat egy ilyen kis csoda elkészítése, 

Köszönjük Veronikának ezt az izgalmas beszámolót! Jövőhéten szerdára újabb interjúval készülünk, tartsatok velünk akkor is!

Marart-Bemutatkozás

MARART

A nőiesség, stílus és minőség kombinációja.

Évek óta hiánycikknek éreztem a hazai piacon a minőségi női szövetkabátokat. Ez motivált a márka megalkotására .

Ruhaipari szakemberként szövetkabátjaim szabásmintáját magam készítettem , így sikerült megvalósítanom a számomra tökéletes vonalakat.

Az anyagválasztás és kivitelezés fő szempontja a minőség volt-

Modelljeim között az elegáns , alkalmi és hétköznapi darabokat egyaránt megtalálod , melyek jól kombinálhatók alkalmi és sportos ruhadarabokkal .

Látogass el a The13th showroom-ba és találd meg a számodra tökéletes darabot!

Interjú Stepán Katával, a Rezeda Ceramics alkotójával

Katával, a Rezeda Ceramics alkotójával beszélgettünk a napokban -alkotásairól és annak elkészítési folyamatairól kérdezgettem, és kipattant a fejünkből az az ötlet, hogy biztosan ti is szívesen olvasnátok kicsit többet róla, munkáiról, sőt, lehet annak izgalmas folyamatába is szívesen bekukkantanátok.

Így jött az ötlet, hogy elindítsunk egy sorozatot, az "5 kérdés, 5 percben, 5 képpel" -a kérdések hétről hétre ugyanazok maradnak, de minden héten egy újabb alkotónak fogom ezeket a kérdéseket feltenni.

Jöjjön az első interjú, Stepán Katával, a Rezeda Ceramics alkotójával!

1.Hogy/honnan jött az ötlet?

A kerámia gyerekkorom óta ,  kisebb-nagyobb kihagyással jelen volt az életemben.  Abszolút hobbi szinten foglalkoztam vele.

8 éve, mikor Budapestre költöztünk kezdtem el tanulni az alapoktól egy felnőtteket oktató helyen, a Kerámiaparkban. Sok-sok technikát megismertem. Elkezdtem kísérletezni azzal, hogy milyen módokon tudom a növényekkel megmintázni az agyagot, festeni a mintát

Sok-sok tapasztalás, idő és energia van mindez mögött.

A növénnyel való mintázást nagyon sokan használják. Azonban olyan végeredménnyel, ami az én kezeim közül kerül ki, nem találkoztam.

Hogy miért pont a növények? Azért, mert 36 évig vidéki, természetközeli életem volt, ami a mai napig meghatározza az életem szinte minden részét.

2.Hogyan készülnek?

Kerámiáimat laptechnikával készítem. Ez azt jelenti, hogy az agyagot egy lappá nyújtom. Formára vágom, majd a növényekkel, amiket magam gyűjtök mintázom.

A mintázás menete úgy zajlik, hogy a növényeket az agyaglapra helyezve  egy sodrófa segítségével belesimítom.

A megmintázott agyaglapot vagy formatányérba helyezem vagy a kezeimmel formázom.

Ezután pár napig száradnak. Miután megszáradt, az első, zsengélt égetésre kerül sor.

A következő lépés a festés és a mázazás.

Majd jöhet a második égetés... :)

3. Mi inspirál?

A legnagyobb inspirációt a természet adja számomra. 

A mai napig megvan a vidéki,erdőszéli házunk.Sok időt töltünk itt. A zselici erdők és rétek, amik itt körülvesznek inspirálnak a legjobban.

A növényeket is innen gyűjtöm be.

4. Hol készülnek?

A műhelyem Budafokon van. 

5. Mi az eredeti szakmád?

Múzeumpedagógus az eredeti szakmám.

Évekig dolgoztam ebben a szakmában.  A szívem egyik fele a múzeumé. Pontosabban a Szennai Skanzené. 

Ez volt a munkahelyem, mielőtt Budapestre költöztünk a családommal.

A másik fele pedig a kerámiakészítésé lett.